Az épületeket kizárólag fából építették,   keresztvéges, boronafalu, szelemenes-

ollószáras tetőszerkezetű, zsúppal fedett épületek voltak jellemzőek. A két puszta Kúria és Kámaháza elkülönült a községtől. A falu viszonylagos zártsága miatt sokáig őrizte a hagyományokat. A kúriai halmokhoz és kámaházi hatalmas tölgyhöz kapcsolhatók a göcsejiek eredetmondája.

Pördefölde szerkezetét tekintve a környező Göcseji kisfalvakhoz hasonlóan egyutcás, szalagtelkes. A község legkorábban lakott része a mai Fő utca. A Kossuth utcában található istálló és a környező földek a majorság területe volt, ahol cselédlakások is helyet kaptak. A Petőfi utca épületállományát is tekintve jóval később épült ki, de megőrizve a hagyományos szalagtelkes telekstruktúrát. Az épületek őrzik a hagyományos formavilágot: találhatók utcára merőleges vagy azzal párhuzamos tetőgerincű épületek, mind a XX. század elejéről maradtak fenn. Pördefölde egyik értéke, hogy zsáktelepülés, így a múlt fennmaradt építészeti emlékeinek megőrződtek.

A beépített területek lakóterületek. A lakóépületeket a telek utcai homlokvonalán vagy kisméretű élőkért után helyezték el, amit szorosan, sokszor egybeépítve mezőgazdasági épületek követnek. Az intézmények, kereskedelmi egységek a lakóterületen elszórtan találhatók. Önálló zöldterületek nem találhatók, kialakításukra igény a sok nagyméretű magánkért miatt nem jelentkezett.

A település külterületének jelentős hányadát foglalják el az erdők, a patakvölgyekben pedig rétek találhatók. A fenti II. katonai felmérési térképen szinte az egész község erdőség volt, mára már lecsökkent a területe, de nem drasztikus mértékben. Az erdőgazdálkodás fellendülésekor kiépítették a völgyekben a kisvasutat, ami a mai napig ipari céllal üzemel.

A külterületi utak mind földutak, nehezen járhatók. Ezek még szekérútként alkalmasak voltak a szomszédos községek megközelítésére, de mára már szinte járhatatlanok gépkocsival.